GrafitI
"A graffiti művészet"

 

Heategyik reggel lefotóztam négy rajzot a belvárosban, és már le is vannak fújva. Ha reggel nem jöttem volna, elbukom - mondja az egyetemi professzor a tévében, egy kulturális műsor graffitivel foglalkozó rövid blokkjában. Örülök neki, hogy azért ilyen is van, de azonnal eszembe jutnak azok a (vén)asszonyok, akik szintén a kamerába, de sivítoznak, hogy a büdös kölkök már megint összefirkálták a garázskaput, meg különben is, tiszta mocsok tőlük a város. Hát van ilyen vélemény is, meg olyan is. Persze jogos a felháborodás a garázskapu miatt, de azért ne vessük el a sújkot!

Mostanában egyre többet látok graffiti művészetről szóló műsorokat, bár lehet, hogy ez inkább csak egy hullám, és gyorsan vége lesz az érdeklődésnek. Az érdeklődésnek, mely a nemrég végetért graffiti kiállítást övezte. Mielőtt azonban a művészetről kezdenénk okot fejteni, tisztáznunk kell néhány dolgot, legalább a sivítozós nénik kedvéért.

A graffiti Mexikóban látta meg a napvilágot egy autófestő műhelyben, ahol a jómunkásember színes rajzokat készített a helybeliek járgányaira. Persze nem a saját fejéből pattant ki ez sem, hanem megrendelésre készítette a műveket, amik később érdeklődést váltottak ki művészhajlamú emberekből, akik elkezdtek falra, illetve ma már vászonra is festeni, fújni. Az a baj, hogy a manapság a városokat elrondító kriksz-krakszokat az átlagember képes graffitinek nézni és leköpni. Pedig meg kellene tudni különböztetni firkát, betűgraffitit és figuratív rajzokat. Az a gyerek, aki templomra meg hasonló helyekre fölfúj mindenféle idiótaságot, annak köze nincs a graffitiművészethez, és csak a téma társadalombeli megítélésének árt. Az a taknyos surmó, amelyik még papíron sem tanult meg rajzolni, csak vett egy kanna festéket, és az éjszaka leple alatt a haverokkal nekiállt ráfesteni a rakpart korlátjára, hogy szeretlek Rozi, meg Marilin Menzon, az igenis büntetést érdemelne, mert nem képviseli azokat az eszméket és indíttatásokat, amelyeket egy graffitisnek mindig szem előtt kell tartani. HeatAz ilyen gáré majmokat egyébként a komoly graffitisek is kiközösítenék maguk közül. Egy igazi graffitis ugyanis nem céltalanul vág neki az éjszakába, ráadásul garázdasági gondolatokkal, hanem kész tervvel, vagy azzal a tervvel, hogy nincs terv, csak improvizáció, de sejteni lehet, hogy aki ilyet bevállal, az már jelen volt egy két rajz készültekor. Egy graffitisnek nem az a célja, hogy titokban, magának művelje azt amit csinál, ahanem éppen ellenkezőleg: olyan helyre igyekszik rajzolni, ahol a lehető legtöbben látják. Jónéhány helyen lehet hallani arról, hogy ún. legálfalakat jelöltek ki a célból, hogy oda alkossanak a delikvensek. Csakhogy ez sem nyújt teljes körű megoldást. Sok komoly művészt az tart lázban, hogy illegális az, amit csinál. Egyszerűen szeret rohanni a fakabátok elől, vagy metrószellőzőkben mászkálni. Esetleg ezt is meg lehet érteni(és én meg is értem), csakhogy ha elítélünk valakit valamiért, akkor jó lenne utánanézni annak, hogy kiről van szó. Minden tisztelet övez egy olyan firkászt, aki már letett az asztalra valamit, akarom mondani feltett a falra valamit, és sok éves munka, illetve tehetséget tükröző rajzok állnak-e esetleg a háta mögött. Mert egy olyannak a társadalom szemében is másmilyen megvilágítás járna, mint egy kezdőnek.

DenebVannak, akik képtelenek vagy nem is akarják kivonni magukat az éjszaka, az utca varázsa alól, és megmaradnak a pillanat művészének. De akadnak olyanok is, akik már kinőttek a street bombingokból, a művek élettartamának bizonytalanságából, és tehetségük lévén, illetve késztetést, ambíciót érezve rendezett körülmények között, műhelyben kezdtek el dolgozni. Ugyanazokkal az eszközökkel, de vászonra. Ők azok, akiket már nyugodtan nevezhetünk a graffiti művészeinek, hiszen van, aki Bécsbe viszi a képeit aukcióra, ahol aztán értékesíteni tudja azokat. Nem elhanyagolható tény, hogy az Amerikában rendezett világversenyen a magyar graffiti-csapat a Franciák után a második, tehát - a gyengébbek kedvéért - a második (2.)legjobb a világon! Megelőzve a nagy múltú Amerikai csapatot és a németeket is.

Na szóval. Én csupán annyit szeretnék elérni, hogy ne legyünk, mi városlakók egyáltalán előítéletesek a graffitivel szemben, inkább tájékozódjunk és mérlegeljünk. Ne ordítsuk le egymás haját egyből. És ha valakit ezek után behatóbban érdekel a téma, utána lehet nézni, millió tanulmány készült már a témáról, illetve más művészeti ágakhoz kapcsolódásáról, neves szakértők billentyűzetéből, csak győzni kell válogatni, nomeg olvasni.